Irgalmas halál

Harcoltam üvöltve,gyilkoltam dühöngve,
Az őrült hajszának egy farkas lett gyümölcse.

Egy vérszomjas farkas,kivé változtam,
S legtöbbet ezért én áldoztam.
Farkassá tettél aki csak gyűlölni tud
Üressé vált lelkem,csakhogy tudd!
Nem érzek semmit,szívem jéggé fagyott
Hit,remény és boldogság is elhagyott.
Csak meredek a semmibe,tekintetem üveges
Fagyott szívem törékeny,széthasad,helye üreges.
Mikor újra eljön a telihold,átváltozom
Éjsötét bundámon csillan fénye,átkozom.
Jégkék szemem mohón kutat a sötétben utánnad,
Érzem perzselő véred szagát,megöllek,utállak.
Hallom,ahogy szíved üteme felgyorsul,
Kardod megvillan hozzám közel,pupillánk kitágul.
Egy ugrás,egy halk puffanás,a fűben elterülünk,
S fogam már vájna torkodba,de felrémlik szerelmünk;
Újra érzem csókod forróságát,nem bírom megtenni,
Könny csordul ki szememből;nem tudok feledni!
Pengédbe ugrom,mely hideg valóság szívem közepén,
Vérem mindent beterít,megrémülsz haldokló vonyításom zörején.
Rádborulok és újra emberré változom,lelkem tiszta,
Meredten nézel és rájössz,nem fordítható vissza.
Lelkem messzire fújja a megbocsátás szele,
De még látom,könnyes a fiú szeme....