Fundite fletus,Edite planctus

Sikítok,nevetek
Elküldlek,kereslek
Várok rád,nem kellesz
Ennyi volt,megvetlek
Várj! Ne menj még....
Tűnj innen! Ez a vég
Megfogalmazni nem megy
Mégis megírom
Lelkem kottájára sírom
Hátha így meghallod
A kínzó dallamot
Töröttek,mégis
Hozzád vonszolják maguk

Átok vagy áldás?

Átok vagy áldás?

Halál.

Egy egyszerű szó vagy egy borzalmas teher?

Majd megtudod,ha szived egy utolsót ver,

Lelked végleg elhagyja földi porhüvelyed,

És újra keresned kell hol a helyed.

Halál.

A végső megnyugvás,az örök pihenés,

Senki sem sejti,de majd ha jön a kés

Mely szivedbe szúr,akkor megtudod

Itt nem segít senki,szorul a hurok.

"Az egyszerű halandók rémálmait én szövöm fagyos borzalommá és én kísértem a gyenge szívűeket magányos óráikban."

Irgalmas halál

Harcoltam üvöltve,gyilkoltam dühöngve,
Az őrült hajszának egy farkas lett gyümölcse.

Egy vérszomjas farkas,kivé változtam,
S legtöbbet ezért én áldoztam.
Farkassá tettél aki csak gyűlölni tud
Üressé vált lelkem,csakhogy tudd!
Nem érzek semmit,szívem jéggé fagyott
Hit,remény és boldogság is elhagyott.
Csak meredek a semmibe,tekintetem üveges
Fagyott szívem törékeny,széthasad,helye üreges.
Mikor újra eljön a telihold,átváltozom
Éjsötét bundámon csillan fénye,átkozom.
Jégkék szemem mohón kutat a sötétben utánnad,
Érzem perzselő véred szagát,megöllek,utállak.
Hallom,ahogy szíved üteme felgyorsul,
Kardod megvillan hozzám közel,pupillánk kitágul.
Egy ugrás,egy halk puffanás,a fűben elterülünk,
S fogam már vájna torkodba,de felrémlik szerelmünk;
Újra érzem csókod forróságát,nem bírom megtenni,
Könny csordul ki szememből;nem tudok feledni!
Pengédbe ugrom,mely hideg valóság szívem közepén,
Vérem mindent beterít,megrémülsz haldokló vonyításom zörején.
Rádborulok és újra emberré változom,lelkem tiszta,
Meredten nézel és rájössz,nem fordítható vissza.
Lelkem messzire fújja a megbocsátás szele,
De még látom,könnyes a fiú szeme....