Egy magányos gitár dala száll az éjben,

Egy cigaretta csikk parázslik rá ütemesen a szélben.

Magányos ritmus,magányos ember,

Nem hallja más,de szeme sem rebben....

A rózsától

A Rózsa vörös,

A kis herceg sötét,

Vedd már észre!

Az én vérem is

oly vörös,akár a tiéd.

Sötétben virágzik a liliom,
Sötétben kihajtott a sóhaj,
Száll az illat,magamba iszom,
Elszáll az élet,forog az óra,
Az idő folyik,a lélek megrepedt,
A sötétség kifolyik,
Az összetört szíveken,
A gép forog,
Az alkotó élettelen

Láttam őt.
Vad volt,sötét és álarc.

Láttam őt táncolni.
Kecsesen hajlongott,
Minden mozdulatnál
Repedt a maszk.

Láttam őt lélegezni,
De valójában sosem élt.

Láttam,láttam az utolsó mozdulatát
Mikor ketté törött minden.

Tudod mit láttam akkor?
Semmit.

Te láttad már őt?
Nem,nem hiszek neked.
Valójában....én sem láttam soha.

"Minden egész eltörött...."