"Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én... "

Álnok kígyó
Állarc mögött,
Titokban les,
Csöpp kis herceg,
Tudom nem látsz
Nem is ismersz
Segítséged mégis
Én vagyok,mert tudom
Rózsád merre bújt el
Búrát érted dobta el

Siess kicsi!

Rózsád hervad,

Egyre hervad

Gyere hát,megharaplak,

Repülj hozzá,

Elszaladhatsz

Szegény rózsád

Téged sirat

Megfagy ott

A nagy ég alatt

Kémlel,figyel

Hátha mész már

De szemedtől

Nem is látsz rá

" - Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!"

Ess eső!

Épp hazafelé tartottam,mikor elkezdett szakadni az eső.Mintha csak büntetni akarna,zuhogott egyre jobban és jobban.Az angyalok könnye volt ez,csak szomorúságot hozott magával és belemosta a szívembe.Hatalmasakat dörgött és villámlott,akár egy dühös szülő a gyerekére,úgy üvöltött rám.De nem törődtem vele,csak mentem a magam útján,hagytam had áztasson.Leértem egy aluljáróba.A festék máladozott a falakról,az oldalát beterítették a graffitik.A villamos dübörgése és az ég féktelen dühöngése egybeolvadt és olyan érzést keltett bennem,hogy egy bombatámadás áldozata lettem.Űzött vadnak éreztem magam.Mindenki ide húzodott a vihar elöl.Kicsik,fiatalok és öregek egyaránt ott vacogtak a dohos menedékben.Babák sírtak teljes erejükből.Ez volt tiltakozásuk az égiháború ellen.Egy pár egymás karjaiban várta az ítéletidő végét.Mindketten bőrig áztak és reszkettek,de nem engedték el a másikat.Az élet tüze csillogott a szemükben,ahogy egymásra néztek.Ajkuk összeforrt,egy ütemre dobbant a szívük.Ez a csók olyan volt,mint az ezer éve alvó vulkán kitörése;pusztító de ugyanakkor gyönyörű is,mintha az utolsó lett volna....A látvány,az irtózatos hangok és a bennem születő félelem egy háború emlékét hozta magával.Egy háborúét,amely nem irgalmaz senkinek,csak pusztulást hoz a világra.Ezt a háborút ezrek vívták magukban.Hiába a sok fegyver és bomba,semmi sem pusztítóbb a gyűlöletnél és a haragnál.Ekkor hirtelen eszembe jutottál.Mi lesz,ha soha többé nem láthatlak,soha többé nem ölelhetlek át,ha....ha soha többé nem érezhetem perzselő csókod?!Újra hallani akarom hangod suttogását,újra látni akarom szemed,és újra érezni akarom tekinteted,amely fény a zord sötétéségben!Nem akarlak elveszíteni!Féltem.Féltem és sírtam,mert tudtam,hogy nem lehetsz már az enyém.Már csak egy vágyam maradt;elszaladni a gondok elöl,elbújni az érzések elöl,hogy ne kelljen senkit sem szeretnem.SOHA.Azon az éjszakán csak egy ember voltam a sok közül,de őszintén reméltem és hittem;egyszer lehetek valaki a TE szemedben is.

Megfagytam

Ha fájnia kell hát fájjon,

Fájnak a szavaid,

Fáj amit látok,

Átok rátok,én várok....

Látom nem változik semmi sem,

Megfagytam,nem tudok menni sem,

Ha hozzám érsz eltörök,

És végleg megsemmisülök....

Fáj még amit odavetettél

Hogy félvárról vettél

Az egyességet,vérrel pecsételtet

Mi összekötött.Itt a vége,fuss el élve....

Egyedül vacogsz a hóban,

Hópelyhek súrolják az arcod

Mint a vádak,úgy marnak beléd.

Benned láttam mindent,mi nekem jó,

Tévednék?Az nékem nem való.

Vártam rád és várok most is,

Bár lelkem mélyén tudom most is,

Várni,várni,egy helyben állni

A hóban reád várni.

Egyetlen hópehely vagy nekem,

Jaj,vajon hol jár az eszem!

Egyetlen vagy te a sok között,

Ha megfoglak,elolvadsz,

S többet én el nem kaphatlak.

Jaj,hogy sajog lelkem ettől,

A dermett hidegtől!

Csak te vagy az,s csak te leszel,

A többi között el nem veszel,

Nézek rád és várok mindig,

Hogy egyszer majd szeretsz utolsó vérig.

------------------

Várok rád még is,

Egyszer majd te is szeretsz

Utolsó vérig.

--------

Egyedül vacogsz,

Sarokban véres maci,

Mosolyogva néz.

--------

Stephen King és Poe,

Nyomukba sosem érek,

Csak csodálom mind.

--------

Szakadt függönyök,

Egy törött üveggolyó,

Többé nem gurul.

-------

Fekete tollak,

És vérrel festett szavak:

Üdv a pokolból.

-------

Fekete holló

Szállt sírodra,téged hív,

Halál angyala

Néha kell a sekély,
Hogy ne úgy élj,
Mindig remélj,
Hogy néha legyen egy kis sekély szenvedély,
Ami kiemel a felsőbbrendűségből,
Élvezz,
Érzezz,
Csak egyszer ,
Valójában lélegezz!

-