szelet kiáltani,
tűzben fürödni,
elhamvadni s
újjászületni
.
.
.
.
velem tartasz?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
skip to main |
skip to sidebar
" Álmom gondolat-galaxisokban bolyong, csavarog titokban,
Keresve a világ hűtlen fiát, a rég elvesztett harmóniát.
Ballagok, tűnődve járom széttépett hazám keserédes útjait.
Kutatom a gyönyörű, ma már csak sejtelmes romokat,
S mégis mennyire szomjazom a csonkultan is vonzó,
Foszladozó szépet, az Örök Harmóniát. "
" Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek. "
Amiről nem tudunk,az nem fáj.Ez baromság....sokkal jobban elemészt a tudatlanság,mintha tudnád mi van
mert ha nem tudod,folyamatosan kétségeid támadnak,egyik percben még ezt gondolod,másszor meg azt és a végén már nem is tudod mi valóság és mi nem,belebolondulsz abba,hogy már szinte görcsösen akarod tudni az igazságot,de ha megtudtad,azt kívánod,bárcsak titok maradt volna örökre....
" Ha a szíved összetörik, előfordul, hogy rosszul forr össze. Torz lesz, göcsörtös és kemény. "
" Te a nevét rejted el, ő mindent, amit e név takar. Rákérdezel, ki lehet - ő visszakérdez, hogy kit akarsz. " / Follinus Anna/
Általam vagy, mert meg én láttalak
S régen nem vagy,mert már régen nem látlak. "
/ Ady /
S régen nem vagy,mert már régen nem látlak. "
/ Ady /
.
" Be jó dacolni,
Be jó a cifra bánat,
Be jó bolondulni utánad. "
Be jó bolondulni utánad. "
/Ady /
S megint élek, kiáltok másért:Ember az embertelenségben.
"Most a fogaim közé szorított szívvel, bátran kinyögöm: átkozottul, rémületesen fontos vagy nekem. Egy ilyen végzetes érzésnek akkora súlya van, hogy időnként kedvem támad futni tőle, vagy toronyugrást fontolgatok. " />/Fable/
"Csípje a nyelvem vas-fogó,
Mert mindig bántani akar
S ha én beszélek, romboló."
/Ady/
Mert mindig bántani akar
S ha én beszélek, romboló."
/Ady/
"Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy –
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni."
/Az ember tragédiája/
S egy talpalatnyi föld elég nekem.
Hol a tagadás lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni."
/Az ember tragédiája/
"Ez a legszerelmesebb szív,mely nem tűr karcolást,mely inkább vérzik,mint szeressen mást. "
" Álmom gondolat-galaxisokban bolyong, csavarog titokban,
Keresve a világ hűtlen fiát, a rég elvesztett harmóniát.
Ballagok, tűnődve járom széttépett hazám keserédes útjait.
Kutatom a gyönyörű, ma már csak sejtelmes romokat,
S mégis mennyire szomjazom a csonkultan is vonzó,
Foszladozó szépet, az Örök Harmóniát. "
Folyam istene légy kegyes úr ma
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem
Tüzek istene légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt
Vized enyhíti szomjam az éjben
Vadon istene légy kegyes úr ma
Ifjú őz húsa enyhíti éhem
Tüzek istene légy kegyes úr ma
Melegítsen a láng és a fény
Szelek istene légy kegyes úr ma
Ne bocsáss ma se házamra vészt
"A látszat legyen a lét kapuja. Az egy igaz úr a Fagylaltok Ura." Wallace Stevens
CHIE
Gyermekszemmel
- Anya az emberek, azért ölik egymást, mert kegyetlenek?
- Nem, kicsim.
- Akkor biztos, mert tehetetlenek.
- Apa, az állatok miért nem nevetnek?
- Mert nem éreznek boldogságot.
- Pedig sírni tudnak. Miért nem jut mindenkinek jó is?
- Mi lesz a kidobott játékokkal, Apu?
- Semmi, csillagom.
- Tehát meghalnak?
- Anya!
- Igen, tündérkém?
- A lábtörlőnek nem fáj, ha rálépnek?
- Apa, ha a lélek létezik, miért nem lehet bekötni a sebeit?
- Anya, ha a kisgyermek teste az anyukájáéból és az apukájáéból lesz, akkor a lelke is az ő lelkük?
- Apa, Isten jó?
- Az, csillagom.
- És jót akar?
- Igen.
- Akkor miért halt meg anya?
- Anyu, a pénz mire jó?
- Mondhatjuk, azt esszük meg.
- Pedig, szerintem, nem lehet túl jó az íze.
- Miért pofoztad meg anyut úgy, hogy sírjon? Miért, Apa?
- Mert túlságosan szeretem.
- Ha ez így fáj, én inkább nem is merek szeretni.
- Anya az emberek, azért ölik egymást, mert kegyetlenek?
- Nem, kicsim.
- Akkor biztos, mert tehetetlenek.
- Apa, az állatok miért nem nevetnek?
- Mert nem éreznek boldogságot.
- Pedig sírni tudnak. Miért nem jut mindenkinek jó is?
- Mi lesz a kidobott játékokkal, Apu?
- Semmi, csillagom.
- Tehát meghalnak?
- Anya!
- Igen, tündérkém?
- A lábtörlőnek nem fáj, ha rálépnek?
- Apa, ha a lélek létezik, miért nem lehet bekötni a sebeit?
- Anya, ha a kisgyermek teste az anyukájáéból és az apukájáéból lesz, akkor a lelke is az ő lelkük?
- Apa, Isten jó?
- Az, csillagom.
- És jót akar?
- Igen.
- Akkor miért halt meg anya?
- Anyu, a pénz mire jó?
- Mondhatjuk, azt esszük meg.
- Pedig, szerintem, nem lehet túl jó az íze.
- Miért pofoztad meg anyut úgy, hogy sírjon? Miért, Apa?
- Mert túlságosan szeretem.
- Ha ez így fáj, én inkább nem is merek szeretni.
" Hegyes fogakkal mard az ajkam,
Harapj, harapj, vagy én haraplak.
Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,
Csak szép játék vagy, összetörlek,
Fényét veszem nagy, szép szemednek. "
" Szeretne ütni két kemény ököl,
Hogy útálom ízét a sárga méznek....
haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl. "
Hogy útálom ízét a sárga méznek....
haraggal bámulok az égre föl
S ha sírni kéne, könnyeim is késnek
S belőlem minden jóérzést kiöl. "
" Azt mondják
A remény hal meg utoljára,
De mivan, ha ö is a végét járja?
Mondhatom, hogy minden meghalt,
S nincs semmi ami a Földön van. "
A remény hal meg utoljára,
De mivan, ha ö is a végét járja?
Mondhatom, hogy minden meghalt,
S nincs semmi ami a Földön van. "
Venus vina musica
Corrumpunt corpora sana
Et vitam faciunt
Venus vina musica
Corrumpunt corpora sana
Et vitam faciunt
Venus vina musica
Ki vagy?
Véres maci fekszik a sarokban,
Véres kést szorít markában,
Alvadt és megfeketedett bíbor függöny
Bizarr festményt festett a falakra,
Reménytelenséggel szennyezett szavakra,
Melyet bús magányban suttogott zokogva,
Elhagyva és megalázva a sötétség
Keserű oltára alatt.Tehetetlenség....
Véres kést szorít markában,
Alvadt és megfeketedett bíbor függöny
Bizarr festményt festett a falakra,
Reménytelenséggel szennyezett szavakra,
Melyet bús magányban suttogott zokogva,
Elhagyva és megalázva a sötétség
Keserű oltára alatt.Tehetetlenség....
" A kis herceg leült egy kőre, és szemét az égre emelte. - Nem tudom - mondta -, nem azért vannak-e kivilágítva a csillagok, hogy egy napon mindenki megtalálhassa a magáét. Nézd csak, az ott az én bolygóm. Éppen fölöttünk... De milyen messze van!
- Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?
- Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
- Hajaj! - mondta a kígyó. És sokáig hallgattak.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó. A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
- Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
- De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott. - Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
- De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó. Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett. - Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél. A kis herceg nem felelt.
- Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
- Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
- Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó. És hallgattak utána tovább. "
- Szép csillag - mondta a kígyó. - Mit keresel itt?
- Nézeteltérésem támadt egy virággal - mondta a kis herceg.
- Hajaj! - mondta a kígyó. És sokáig hallgattak.
- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó. A kis herceg hosszasan szemügyre vette.
- Furcsa jószág vagy, vékony, mint az ujjam...
- De bármilyen király ujjánál hatalmasabb - mondta a kígyó.
A kis herceg elmosolyodott. - Nem mondhatnám, hogy nagyon hatalmas vagy, hiszen még lábad sincs... utazni se tudsz.
- De nincs az a hajó, amelyik messzebbre bírna vinni, mint én - mondta a kígyó. Azzal, mint egy aranypánt, a kis herceg bokájára tekeredett. - Akit én megérintek, azt visszaadom a földnek, ahonnét származik - mondta. - Te azonban tiszta vagy, és egy csillagról jöttél. A kis herceg nem felelt.
- Olyan gyönge vagy ezen a gránit Földön, hogy megesik rajtad a szívem. Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én...
- Ó! - mondta a kis herceg. - Értem, nagyon is értem. De miért beszélsz mindig rejtélyekben?
- Valamennyit megfejtem - mondta a kígyó. És hallgattak utána tovább. "
Tudni vagy örökre eltemetni?
Amiről nem tudunk,az nem fáj.Ez baromság....sokkal jobban elemészt a tudatlanság,mintha tudnád mi van
mert ha nem tudod,folyamatosan kétségeid támadnak,egyik percben még ezt gondolod,másszor meg azt és a végén már nem is tudod mi valóság és mi nem,belebolondulsz abba,hogy már szinte görcsösen akarod tudni az igazságot,de ha megtudtad,azt kívánod,bárcsak titok maradt volna örökre....
" Ha a szíved összetörik, előfordul, hogy rosszul forr össze. Torz lesz, göcsörtös és kemény. "
Magamról
- Little Gilt Snake
- "Ha egy szép napon majd nagyon visszavágyol a bolygódra, segíthetek rajtad. Mert én... "
Blogarchívum
-
▼
2011
(7)
- ► szeptember (1)
-
►
2009
(21)
- ► szeptember (1)
"Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
Te vagy magad, ki e jelet vonja. "
"Az emberek azt állítják, hogy múlik az idő, az idő viszont csak mosolyog, mert látja, hogy az emberek múlnak."
I can't explain why we live this way, we do it everyday....
"....Megsüketít a zaj, ez az átkozott ricsaj
De talán nem is ez a baj,
Hanem az a kar,ami lendül
Az arcomba csap,aztán újra lendül..."
De talán nem is ez a baj,
Hanem az a kar,ami lendül
Az arcomba csap,aztán újra lendül..."
LEVÉL,
melyet Françoise Villon mester, mikor
nem volt már egy büdös vasa, így írt
Jehan de Bourbon herceghez
Tisztelt uram, fenség, vagy mi a fene, bevezetésül
fogadd üdvözletem. Bár nem vagyok ficsúr, kit a babája fésül,
sem gróf, aki a népet nyúzza, sem Monsignor, ki hintón jött az égből.
Nevem kurtán Villon. Szeretőm utcalány. (Úgy hívják: Mirjam.)
És én? Én eddig néhány verset írtam,
persze, csak úgy privát gyönyörűségből.
Máskülönben pedig boldog vagyok,
hogyha vasárnap nem látok papot.
Arról van szó tehát, hogy múltkor este - úgy értem
hajnalfelé, mikor a kocsmából hazatértem -
egy pimasz gavallér belémkötött.
S mikor pisztolyt húzott, én is kivettem övemből
a tőrömet s tiszta önvédelemből
egyszerűen leszúrtam a dögöt.
S most azt harangozzák, hogy bűnbe estem,
s ezért itt rohadok e majomketrecben.
Egy ily bitang, mint én persze, csak szarik rája,
hol éri majd az angyal trombitája.
De szörnyűség, ha nincs egy vasa.
Úgy lóg a levegőben, mint az akasztott ember,
ha a zsaru ráköp, még csak szólni sem mer,
és nadrágjából kiáll a fara.
Szóval, uram, tőled függ a dolog,
ha Villon gyomra többet nem korog.
Világéletemben embert még meg nem vágtam
soha pénzért. A legtöbb, úgy találtam,
túl ordenári ehhez énnekem.
De te ezt a kitüntetést majd csak megbecsülöd...
Úgy ötven fontot gondoltam aranyban. Ha egészségesen kikerülök
a kóterből, vissza persze a dupláját fizetem.
És addig vedd, ha félsz, hogy kitolok veled,
zálogul az akasztófakötelet.
POST SCRIPTUM:
Mint nem tesz egy ily szegény proletár,
ha a prófunttól segge szüretre jár?
Ilyenkor már bagó sem kell neki.
De most, mikor kalapját leveszi,
s a rohadt pénzért térdre állva
úgy mászik eléd, mint a majom:
hát azt hiszed, hogy nem sül ki a pofája,
te barom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése