A modernkori hősszerelmes "balladája"

Ha fú a szél és zúg a fagy,

Ha a 7es busz cserben hagy,

Hát lábamon megteszem

Az odavezető nagy utat.

A rejtélyes betonrengetegen át,

Panelek dzsungelében s tovább,

Ha ez ellenőr a buszon el is kap

Engem el nem tántoríthat!

Tűnj innen,
Takarodj!
Nem érdekelnek az emlékek,
Mit a szívem meghagyott.
Könyörögtél,esdekeltél,hogy
Örökké szeretnél,
De ismét sunyin becsaptál.

Elég! Mire vágysz?!
Tágulj innét,fuss ha még látsz!
Eddig s ne tovább....

"....én másról akartam szólani e dalban.Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett...."

Hollós Korvin Lajos: Csonka vers (Holt katonák balladája)

Kezdtem ezt a verset én, tavaly május elején,

idén lett csak készen, idén sem egészen.

Címe az volt: életem, s kihúztam, mert félszegen

sántikált a címe, minden lába ríme.

Újra kezdtem, s ezalatt félesztendő leszaladt,

de az égre nézve alig vettem észre.

Az égen egy felhő szállt, s az a felhő nem is szállt,

lebegett vagy állt tán, mint egy őr, várt rám.

Azt a felhőt néztem én, míg e forgó év felén

csak lehullott onnan, mint katona holtan.

Ismét kezdtem: Háború lett a címe, száz sorú

volt az első versszak, jajgatott mint vert had.

Jaj mit is kerestem itt, katonák holttesteit,

bűverő terelte lépteimet erre.

Kutattam a tárva tárt messze hajló láthatárt,

föllelem, reméltem, nyitját, minek éltem.

Életemmel kezdtem el, háborúban vesztem el,

én másról akartam szólani e dalban.

Másról én, de nem lehet, valaki nem engedett,

tán a ma lepergő, oszló testű felhő.

Halvány emlék....

Mikor itt hagysz
Minden sötétbe borul
Borús,bús magány
A szív is nehezebben dobban
Látva nyomorát
A tűz is már csak kicsiket lobban
Érezvén a kínhalált.
De ha újra eljössz
A sötétség már nem oly nyomasztó
Nem vár más csak szép halál
A szivem dobog,játszva ritmusát
A tűz felperzsel,az éjen át
Szeretnélek szeretni egy életen át

Nem kell,h szeress,

Nem kell,hogy várj,

Nem kell,hogy keress,

Nem kell,hogy játsz,

Nem kell,hogy ölelj,

Nem kell már az sem,hogy felelj....